Füreden lakunk, tehát alapvető viszonyítási pont a Tagore sétány. A végén játszótér, a nagyjából egy km-es távot akár a külön biciklis úton is lehet teljesíteni. Anna tegnap délután edzésre ment, Petivel pedig célba vettük a sétányon található Bodorka látogatóközpontot, mert az iskolába vinnie kell valami érdekeset a Víz világnapjára.

Ezúttal rollerrel száguldozott el a játszótérig, ahol egy másfél éves kislánnyal kezdett el játszani, én pedig az anyukájával beszélgettem egy jót. Kiderült, hogy emlékszik Petire, és legnagyobb megdöbbenésemre és örömömre azt mondta, hogy nagyon nagyot fejlődött.

Máshogy mozog, magabiztos, ügyes -addig is sütott a nap, de ezek után pláne. Ha nem lett volna elég, Peti "csak úgy" elkezdett egy saját maga által kitalált feladatot egy vízszintesen lefektetett gerendával, majd felállt a billenő-deszkára, és azon úgy ment végig, hogy alig kellett fognom őt.

Visszafelé megálltam egy pillanatra, lefutott az elmúlt pár év. Jártunk mi itt már babakocsival, gondtalanul, még az elején, később tologatós háromkerekű bicajjal, majd Apa nyakában vagy anya ölében cipelve, később igazi bicajjal és most rollerrel. Eddig olyan végeláthatatlan hosszúnak tűnt Petivel ez a táv, pláne, amikor gyalog voltunk, Most pedig csak álltam, és néztem a bal lábával a rolleren álló, jobb lábát meg teljes erőből, teli sarokkal a földre csapkodó gyerek után, és csak örültem. Örültem, mert eljutottunk idáig, örültem, mert boldog volt, ügyes, önálló, gyors és határozott.

Most azt tanuljuk, hogy a rolleren nyomja le a bal sarkát, erőből, igaziból, és hogy nagyon figyeljen a térdeire rollerezés közben. Megtaláltuk azt a fajta rollert, amely neki való, nagyon stabil, és ugyanakkor hihetetlen mértékben fejleszti az egyensúlyát, mert testsúly-áthelyezéssel kormányozza ... és mindezek mellett nem egy speckó valami, hanem egy nagyon menő járgány, mert ugye mostanában ez már nem csak nekem, hanem Neki is fontos.

Hihetetlen dolgokra képes, csak néhány esemény a közelmúltból: 30 perc illetve több mint egy km futópadon Thera-suitban, másfél óra szintén Suitban, 'csak úgy",  három tesi (sima, gyógy, konduktív) egymás után, egyre növekvő teljesítménnyel ... 

Nagyon, nagyon boldog vagyok. És ugyanakkor nagyon mérges is persze magamra, mert nem tudom megvalósítani azt, amire Petinek igazán szüksége lenne - jobban mondva nem tudom úgy és annyira "leterhelni" mint amennyit elbírna. Hétfőnként úszik, kedden pénteken konduktív van, szerdán gyógytesi,  persze mindez a heti három normál sulis testnevelésóra mellett, de érzem, hogy ennél több is beleférne. Az mindent megmagyaráz, hogy valamelyik éjjel azt álmodtam, órarendbe iktatva futópadozott a Suitban?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.