Gyönyörű szép Karácsonyunk volt. Mondom ezt annak ellenére, hogy a Peti által hazahozott torokfájós-papírzsepipusztító vírus gyorsan és alaposan végigment a családon, ezúttal csak Anna úszta meg, de ameddig ez a legnagyobb baj, hát legyen.

Sokat voltunk otthon, kihasználtuk a szünet adta lehetőségeket: nem kellett korán kelteni a gyerekeket, nem volt gond, ha egész nap az új játékokkal játszottak és a kisvonat is szorgalmasan szállíthatta a bajba jutott legóemberkék megsegítésére induló rendőröket és tűzoltókat. Szerencsénk is volt: egyetlen egy délelőtt volt olyan hó, hogy szánkózni lehetett, és egy nap volt, amikor Tihanyban rá lehetett menni a Belső-tó jegére: ezeket a lehetőségeket ki is használtuk.

A téli sportok kapcsán két bíztató dolog is történt: ugyan Peti csak egyszer mert egyedül lecsúszni a dombról a szánkóval, mert az jobban tetszett nekik, amikor együtt csúsztak Annával, de többször láttuk Petit egyedül felhúzni a szánkót a dombra. Egyedül, mert ő már erre is képes.

A másik a korcsolyázás: azóta, mióta Anna a kétélű koriról áttért a "rendes" egyélű korcsolyára, tudjuk, hogy a kétélűvel igazán nem lehet jól korizni, csak csúszkálni a gyerekkel. Peti most van azon a határon, hogy érdemes lenne neki egy állítható, első egyélű korit venni, és ha ő nem Peti lenne, talán ezt is hozott volna a Jézuska. Hiba volt, most már tudjuk. Hallottuk az elszántságát, hogy ő igenis rá fog menni a jégre, mihelyt lehet .... láttuk az arcát, amikor a kétélűvel "siklott" a jégen ... ő volt az egyetlen, aki még legalább kétszeraddig ott akart maradni a jégen, amikor már mindenkinek minden lábújja lefagyott a korizásban.... szóval, mégis kap korit, rendeset.

Nem vittük túlzásba a tornát a szünetben, többek között azért sem, mert vagy ő volt beteg, vagy mi magunk: talán kétszer volt rendes "edzés" a Thera-suitban, melyek közül az egyik abból is állt, hogy a speciális ruhában gyúrta a gyerek a sajtos rúd tésztáját a konyhában....  A konduktív házi feladatra semmilyen módszerrel nem tudtam rá venni: "a karácsonyi szünetben NEM csinálok semmilyen házit. NEM rontom el a szünetemet" és hasonló válaszokat kaptunk, és mivel egyébként egy eléggé megdolgoztatott gyerek, hát engedtünk.

Kicsit féltem is attól, hogy indul majd újra az ovis/iskolás élet.... hát, kár volt aggódnom: ő maga pakolta össze első napra a tornaszerkót és a füzetet a konduktív foglalkozásra, már első délután nagyot dolgozott Zsuzsával az úszáson, és tegnap otthon már annyira erősnek bizonyult, hogy háromszor is megmászta a lépcsőket az első és a második emelet között a Thera-suitban, majd ezek után még jó 20 percig egyensúlyozott a tükör előtt egy másik feladatot végezve, szintén ruhában.

És ha ez nem lenne elég: tegnap megkaptuk az ovis hetirendet a második félévre. Eddig is nagyon hatékony volt a heti három alkalom iskolaelőkészítő, nagyon szereti a nagyok külön angolját keddenként és persze, eddig is minden nap kivitték őket a levegőre, amikor lehetett, de legnagyobb  örömömre belekerült az órarendbe a napi közös ovis torna, és a sószobázás is. 

Mindezek mellett megmarad a heti három egyéni konduktívja is, és mostantól péntekenként az oviba barkácskuckózni is járunk  majd,  pláne, hogy eddig csak Annának volt technika szakköre az iskolában, hát most Peti is büszkélkedhet. 

Évekkel ezelőtt, amikor azon agyaltam, hogy Peti hol-hogyan-hová jár majd egyáltalán oviba, ha pecsétes papíron mutatják az alábbi órarendet, akkor sem hittem volna el, hogy így is lehet.

Egy szó mint száz, kicsit úgy érzem magam, mint a mesében. Hozzá jön ehhez, hogy a gyerekek annyira szeretik azt, amit csinálnak, hogy este előre kikészítik a ruhájukat, reggel első szóra kelnek, 7,15kor már morognak, hogy indulnának ....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.