"Élsz még? " - "...NEM ... hány perc van????"... hangzott el a terápiás hét utolsó napjának egyik foglalkozásán, a futópadon... A gyermekrehabilitáció, az intenzív fejlesztő hetek és terápiás programok ideje nem nyaralás, nem extra-lógás a gyereknek az oviból vagy a suliból, és nem otthonról…

Nagy volt a tét, intenzív fejlesztő heteket lehetett „nyerni”, egy teljes évre való csomagot, maximum 1,5 millió Forint értékben. Csak, hogy értsük, mire is „elég” ennyi pénz, a nyeremény beváltási helyeként megjelölt terápiás központ honlapján feltüntetett árak szerint a napi 2 óra intenzív…

Hétfő volt, amikor csörgött a telefon. Még csak meg sem hallhattam, hiszen egy hosszúra nyúló nemzetközi skype-megbeszélés kellős közepén voltam, egyike az olyanoknak, amiket évekkel később valami kezdeteként szoktak emlegetni, remélem ez is így lesz majd. Telefon tehát jó messzire, lehalkítva…

"Volna egy "merényletem" …. Anya, akkor téged most a Főorvosnő elhívott előadást tartani a CP-sre?! … Igen Peti, azt hiszem..." ezek a mondatok Zalaegerszegen hangzottak el, úgy nagyjából 3 perc alatt, a 2018-as tavaszi rehabilitáció során, mintegy "mellékesen", két gyógytorna és egy főorvosi vizit…

Vannak azok a dolgok, amik a növekedés, az önállósódás, a fejlődés természetes kísérői... függetlenül minden mástól, egyszer csak egyszerűen elérkeznek és szótlanul állva hagynak. Mérföldkövek, amik tulajdonképpen teljesen átlagosak, de mégsem, nagyon nem azok... Ballagás. Negyedikből. Aki olyan…

10 éves, kiskamasz. Lehetne ez egy átlagos, "menő" kép, a nagy vagányról, aki nem mellesleg Ferrari-s görkorcsolyában lógatja a lábát a Szigeten. De ez több, ez megint arról szól, ami nem látszik elsőre.  Az elszánt kisfiúról, aki egy jó barátnak meglepetést keresve tért be a játékboltba, persze…

Emberek, arcok, sorsok, pillanatok... rezdülések, apró, ellesett momentumai a mindennapoknak... amikor az ember egy kis időre belecsöppen egy másik valóságba, pont csak annyira, hogy az egyszerre teljesen magával is ragadja, de még annyira kívül is maradhasson, hogy a realitásérzék és a kívülálló…

Hatalmasat nőtt Peti, ma már 140es ruhákat hord, harmadik osztályos, és saját email címe is van... lelkesen viberezik, persze egyenlőre szigorúan csak a "kiválasztottakkal",  azaz a nagytesó-szülők-nagyiék-legjobb barát anyukája körforgásban. Rengeteg mindent megtanult mára, amit talán remélni sem…

Füreden lakunk, tehát alapvető viszonyítási pont a Tagore sétány. A végén játszótér, a nagyjából egy km-es távot akár a külön biciklis úton is lehet teljesíteni. Anna tegnap délután edzésre ment, Petivel pedig célba vettük a sétányon található Bodorka látogatóközpontot, mert az iskolába vinnie kell…

  Talán azzal kezdődött, hogy az elmúlt hónapokban Peti nagyon nagyot nőtt: a tavalyi 110-es overál után most a 128-as méret kellett....talán azzal, hogy mostanában egyre inkább úgy éreztük, hogy háttérbe szorul az otthoni torna? Sok minden összejött, ezúttal nagyon sok segítséget kaptunk…