Talán azzal kezdődött, hogy az elmúlt hónapokban Peti nagyon nagyot nőtt: a tavalyi 110-es overál után most a 128-as méret kellett....talán azzal, hogy mostanában egyre inkább úgy éreztük, hogy háttérbe szorul az otthoni torna?

Sok minden összejött, ezúttal nagyon sok segítséget kaptunk ismerősöktől és rokonoktól is, igy jutottunk el ismét Budapestre, egy egy hetes intenzív rehabra a Borsóházba.

Készséges volt mindenki: az iskolában az igazgató bácsitól kapott rendkívüli szabadságot, a tanító nénik biztosítottak minket arról, hogy be fogja tudni pótolni az egy hetes lemaradást, és még a leckét is előre elárulták.... lett szállás, terápiás hely és Anna és Apa is rábólintottak az anya és Peti nélküli hétre, annak minden kihívásával, tehát kezdődhetett a nagy kaland. Kaland, mert hála Istennek még mindig így éli meg ezeket az alkalmakat, nyakába akasztja a kis lógós pénztárcáját a BKK-bérletével, lerámolja Apát az egész heti kávé-pénzzel, táskába rakja a kedvenc alvósállatot, és indul, lelkesen és tényleg örömmel, pedig tudja, hogy kemény munka vár rá.

Szinte minden nap 8.15-re mentünk, tehát a reggel 7 óra már a trolimegállóban talált minket, de ez Petinek most sem okozott gondot, szeret korán kelni. A foglalkozások a már jól ismert rutin szerint zajlottak: átmasszírozás, lazítás, nyújtó és erősítő feladatok.... megint számtalanszor jutott eszembe, hogy milyen kár minden olyan gyógytornáért, minden olyan 45 percért, ami nem így zajlik.... mert a gyerek megcsinálja, dolgozik, tényleg akar, csak azt és úgy kell kérni tőle, ami valóban neki használ....ezek után pedig a Thera-Suitos edzés, feladatok, futópad, egyensúlyerősítés..... hatalmas élmény volt. Az első nap feltűnt, hogy a megújult ruhában nem kell sín ahhoz, hogy 100%os arányban tegye le a sarkát, minden egyes lépésnél.... a harmadik nap már séta közben, az utcán sem kellett rászólnom, és úgy tűnt, neki sem kell figyelnie arra, hogyan lép....a futópadon speciális ruha nélkül is tudta produkálni a sarokra érkező, térdeket kifelé fordító járást, sőt, még babzsákot is egyensúlyozott a fején, nehogy kibillenjen a törzse....

Elfáradt, nagyon, de ő is élvezte. A héten lehetőségünk nyílt arra, hogy a Therasuit LLC a Borsóházban zajló terapeuta-képzésének keretében Petispecifikus állapotfelmérésre is sor kerüljön, kiderült, hogy melyik két nyomokban visszamaradt reflex ellen kell dolgoznunk a gyógytornában, egyértelmű lett, hogy számára tökéletes a speciális ruhában zajló erősítés, és nyilvánvalóvá vált, hogy jó úton járunk.

Bal kezének -elsősorban engem nagyon zavaró- rossz tartására is kaptunk egy remek receptet: még Pesten megcsináltunk egy egynapos allergiatesztet és mivel Peti ezt is bírja, az itthoni Zsuzsinak hála a fiatalember ma már -persze kék- tape-val a kezén ment iskolába. Ott tart az ügy, hogy nem kell, nem szabad korrigálni a kéztartását semmilyen fix eszközzel, mert ha eszébe jut vagy rászólunk, akkor kinyújtja a karját, de mivel nem jut eszébe és nem tudunk folyamatosan rászólni, hát most ott a tape emlékeztetni a helyes tartásra....remélem beválik!

Nagy boldogság, hogy a nappalinkat immár egy komoly (de azért felhajtató) futópad díszíti, bár a 12éves Anna lendülete és kitartása sokat rombol anyai és apai tekintélyünk maradványain: gond és pulzusemelkedés nélkül futja le a 10 perces programokat, akár a legmagasabb sebességen is, és mindezt tetézi azzal, hogy amikor a gép alacsonyabb fokozatra kapcsol, könyvet tesz maga elé, mert így akár tanulni is ráér.... Peti jelenleg a 12-es skálán 1,3-as sebességgel dolgozik, minden alkalommal, amikor lehetősége van rá: reggel iskola előtt, napközben, amikor ráér, este alvás előtt vagy leginkább helyett.... Mindketten füzetben vezetik, ki melyik nap hányszor és mennyit fut, milyen sebességgel, ez hány km és mennyi energiát éget el....

Elkészült a héten az új bokasín is, és eltérő álláspontok fogalmazódtak meg a gyerek térdének nyújthatóságával kapcsolatosan. Az bebizonyosodott, hogy a lábai egyforma hosszúak, a látható eltérést az okozza, hogy rosszul terhel, egyik lábra nagyobb súlyt helyez, mint a másikra, ez ellen felvettük a harcot.

Szóval, a 2016-os év már most nagy változásokat hozott, a futópad, a tape, a megújult suit, mind-mind egy nagy lehetőség, a kihívás pedig adott: megvalósítani itthon a csodát, mert a hosszú évek munkája talán lassan beérik.

A távlati, nagy kihívás pedig megint és még mindig ugyanaz, mint amit első nap este 8kor a fáradságtól szinte teljesen kész gyerekre nézve mondtam: minden gyógytornának ilyenek kellene lennie, mert ez az, ami használ.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.