Eseménydús nap volt a tegnapi, nézzük sorban. Reggel Apa és Peti megcsináltatták a megyei kórházban a régóta esedékes összehasonlító csípőröntgent, persze ez is emlékezetes marad: a 6-os ajtóhoz kaptak sorszámot, kiszól a néni, hogy jöjjön, meglátja a gyereket, paff és döbbenet, "a gyerek lesz?" - á, gondolja Apa, nekem lesz és hozom a gyereket is, de nem szólnak, csak jelzik hogy "igen" a gyereknek. Gyors visszakozás, nem ide, menjenek az 5-ös ajtóhoz, a gyereket mi nem vállaljuk....

fiúk rutinosan átülnek a szomszéd székre, másik néni kinéz : "ez a sorszám a 6-oshoz szól" próbálkozik, de mi sem ma kezdtünk az egészségügyben (sem) úgyhogy megkapja a gyors felvilágosítást, hogy onnan küldték át őket... mindegy, akkor megcsináljuk, jöjjenek be, "vetkőzzön le derékig".... mire Apa: 'biztos??' ja, nem, deréktól.... na mindegy, gyerek ügyesen, egyedül ott mert maradni, nem mocorgott és nem nyafogott, nem is értette, miért is passzolta le őt a 6-os ajtónál a néni, de mindegy, a lényeg, a leletért 2 után lehet jönni.

Délután gyorsan összeszedtem őket az oviból és a suliból, és mivel Annának elmaradt a délutáni szakköre, belefért a balett előtt egy gyors fagyizás, kerthelyiséges, kiülős, olyan nagyon jó koratavaszi hangulatos. Épp Apával telefonáltam, mikor ránkköszönt a nevtanos konduktor néni, aki lassan egy éve nem látta már Petit, mert ugye idén már "csak" az oviban vannak a konduktív órái.... nagyon kedves volt, beszélgetett Petivel, hogy melyik iskolába megy, egyeztettük, hogy ha máshogy nem jönne össze, jövőre visszavárják a nevtanba fejlesztésre, és mikor mindez a felnőttes dolog uncsi lett, Peti hirtelen felállt, átlépett a melletünk lévő fához, és felmászott. Edina néni meg is dícsérte "nocsak, miből lesz a cserebogár!" ...és persze le is kellett fotózni. Sokszor láttam már, hogy Peti büszke akar lenni arra, amit elért, őszintén szólva csak órákkal később esett le, hogy megint ez történt. Olyan nagyon okos: meg akarta mutatni Edina néninek, hogy milyen nagy dolgokra képes már....

Fagyi után gyors loholás a leletért, sose fogok megváltozni, most is féltem, nehogy valami rosszat írjanak, de azért majdnem a folyosó végéig kibírtam belekukkantás nélkül....

na, a leletezést nem vitték túlzásba, annyi áll ott, hogy a korábbi felvételekhez képest semmilyen változás nincs, és mivel a legutólsó röntgenünk negatív volt, ezt akkor nagyon jó hírnek veszem. Ölelem, puszilom, mondom Petinek, mire a gyerek: anya, akkor 100%-os lett? Igen, kicsim, igen.....