Nagy munkában vagyunk, lassan hatodik hete zajlik a lakásunk átalakítása. Előnyeit, hátrányait egy ilyen vállalkozásnak most nem sorolnám, itt csak annyit, hogy minden próbálkozás mellett is kevesebb idő jut tornára, gyerekkel való értelmes foglalkozásra, mert mindig akad egy váratlanul felmerülő, azonnali megoldást elváró probléma, egy kazán, egy fal, egy járólap, ami senkire és semmire nincs tekintettel, és a gyereknél is türelmetlenebb.... Igy alakult ki az, hogy Anna és Peti gyakran együt tornáznak vacsi után.

Van ilyenkor minden a gyerekszobában: igazi tornapálya, ami minden alkalommal Anna meglepetése, tele vicces és komoly feladatokkal, guggolás és forgás, gyertya-állás és golyalábbal bólyakerülés, nyújtás és erősítés. Szigorúan felnőttmentes alkalmak ezek, amikor a két lurkó teljes tornaszerkóban, önállóan játszik. Kicsit iskola ez már, mert Anna minden feladatra jegyet ad, mert azokat a külön erre a célra fenntartott füzetben írják, és mert a sok jó jegyért smiley-s matrica jár... kicsit torna is, mert a gyerekek vérprofik a témában ... és azért egy kicsit tényleg játék is, remélem.

Hétfő este -azzal az indokkal, hogy a következő 5 percben ki ne lépjenek a szobából, mert fel kell mosnom a szerelő bácsi után -  mégis beleshettem egy pillanatra: Peti az ikeás szivacson gurult, keze-lába nyújtva, Anna ott térdelt mellette, igazította kezét-lábait, hogy tökéletes legyen, bíztatta, mesélte neki a "körítést" a feladathoz, mely szerint az ügyesek így meg úgy csinálják.... olyan büszke voltam Rájuk.

Tegnap is nekiláttak, hallom ám percekkel később, hogy sírásba torkollik a manóedzés. Kiderült később, szipogva, hogy "Akarok én tornázni Annával, nagyon, de nem érti meg, hogy ha minden nap 100-at kell tekernem a biciklin, akkor tönkre fognak menni a lábaim".....

Már csak nagyjából 2 hét, és rend lesz otthon. Addig pedig marad a szokásos dilemmázás:

milyen kár, hogy Annának így 11 évesen arra kell(ene) figyelnie, hogy hány tekerést adhat ki feladatul a hatévesnek, annélkül, hogy az elkeseredjen a kihívástól.... milyen kár, hogy Peti "önálló" valaminek tekinti a lábikóit, ami ezek szerint tönkremehet...

de azért milyen jó, hogy ilyen ügyesek.... milyen jó, hogy ennyire akarnak, mindketten..... mekkora csoda, hogy két gyerek, összesen nincsenek 18 évesek, ilyeneket csinál!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.