Péntek este hamarabb értem oda Petiért az usziba, akkor, amikor még a vízben volt és így meg tudta mutatni azt, hogy már olyan bátor, hogy teljesen lemerül a víz alá, és ott egy egész fordulatot megtesz saját maga körül, egymás után kétszer is. Nagy szó ez nálunk, mert Peti sokáig félt a víztől, ma meg már siklik és forog a víz alatt.

Szombaton azon kaptam, hogy reggel, amikor szokás szerint hajnali 6kor kijött az ágyikójából, nem hallottam a lépteit... mert ugye, aki lábujjhegyen jár, az beveri a lábikóját a magas küszöbbe, és ráadásul húzza is a lábát, tehát hallani, hogy jön. De Peti lassan, és csendben jött... aztán ment a nap tovább, és az ebéd utáni alvás után is gyönyörű, szabályos léptekkel került elő... este pedig bemutatta az új tudományát, hogy négykézlábon állva fel tudja emelni az egyik kezét és az egyik lábát úgy, hogy nem borul fel. Haladunk,néztünk össze este Apával.

Vasárnap reggel ismét szép járással került elő, ekkor már meg mertem dícsérni. Elmentünk kirándulni, ami persze esetünkben árubeszerzős-kávézós-játszóházas-barátnőzős vasárnappá tette a tegnapi napot, és a csoda folytatódott. A nagymozgásos játszóházban (csak a reklám kedvéért:Stop Shop Székesfehérvár, Régió játékbolt és játszóház) vígan ugrált a Annával a trambulinon, mászott a kisház tetejére és egy új barátot is szerzett, egy nagyjából hasonló korú kisfiút, akivel versenyt csúszott az óriáscsúszdán.

Annyira ügyesek voltak, hogy ott lehetett hagyni őket, és mi addig gyorsan elmentünk vásárolni, aminek új tornaeszközök jutányos áron történő beszerzése lett a vége, mert megint mázlink volt, és a teljesen ide nem vágó profilú KIK-ben épp az volt akciós, ami nekünk kellett. (Részletek, árak: facebook/Meddig a miénk? csoport üzenőfalán) 

Hazafelé persze elaludt a a kocsiban, de este egy gyors fürcsi meg dupla adag vacsora elfogyasztása után olyan aranyosan állt meg az előszobában, és kiabálta azt, hogy "én vagyok a főnök", hogy ahelyett, hogy megszokásból helyreigazítottam volna az értékrendjét, csak álltam, és figyeltem. És milyen jól tettem, mert a mondat folytatódott: "értsd meg, lábikó, hogy én vagyok a főnök!" ... talán döbbenetemet látva, elkezdte magyarázni is: "Tudod, Anya, a lábikó nem akarja letenni a sarkát, de én vagyok a főnök..." Apa még lent volt az üzletben, kirakni a frissen beszerzett árut, de Annával csak álltunk ott, és vigyorogtunk, mint a vadalma...hiszen ez kell nekünk, egy tudatos, szépen járni akaró Peti, aki igen, így legyen is A főnök... 

Hát persze, hogy minden ellenkező elhatározásom és az óra ellenére, amely már bőven este 8at mutatott, megkapták a Fehérváron beszerzett "birodalmi lépegetőt", kipróbálásra. Anna egy piros szettet, Peti egy kéket. Először azt hitték, fura felfordított homokozóvödör, de aztán Peti kapcsolt hamarabb, "ilyen van az oviban is!" felkiáltással, majd Anna is ráismert az általa "kalózláb"-ként ismert játékra. Megjegyzem, ilyenkor mindig tudatosul bennem az, hogy jó oviba járunk.

Anna felpattant, Peti félt, mert azt mondta, hogy még az oviban kipróbálni nem merte, mert az ottani billeg és azt ő nem meri, de megígértem neki, hogy elkapom, és erre ő is felbátorodott. Nagyjából 10 percet játszottunk vele, mert késő volt, de a két gyerek egyformán ügyes volt, és Petit is alig-alig kellett elkapnom.... nem hittem igazán, hogy élvezni fogja, de nagyon tetszett neki. Olyan jó újra meg újra látni azt, hogy képes olyan dolgokra, amelyekről egy éve álmodni se mertünk volna.

Peti ma reggel ismét szép járással indította a napot, és ma azt mutatta be, hogy másodpercekre ugyan ,de kapaszkodás nélkül is képes megállni egy lábon, felemelt karokkal.

Most éppen azért harcol, hogy a tavasz beköszöntével felvehesse végre azt a világító cipőt, amiben csak azok a gyerekek járhatnak, akik minden lépésnél szépen leteszik a sarkukat... 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://meddigamienk.blog.hu/api/trackback/id/tr365206866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása