Számvetés, helyzetjelentés, tőlem szokatlanul az év háromnegyedénél, alig pár héttel a tanév és a rendszeres fejlesztő foglalkozások kezete után. Többcélú a dolog, egyrészt szeretném, ha nem siklanának el azok az apróságok, melyek mostanában tapasztalhatóak Peti mozgásában, az apró, már tapasztalható jelei egy elég komoly napi munkának., másrészt nagyon fontos mérföldkő előtt állunk, ismét.

Tehát, a történelmi hitelesség kedvéért:

Szeptember közepe táján kezdődött a heti három egyéni konduktv órája Zsuzsival és a heti három kiscsoportos iskolaelőkészítő fejlesztés Bogival, szeptember eleje óta megy a heti két úszás a másik Zsuzsával, jelenleg túl vagyunk egy nagyjából egy hetes mandulagyulladáson, és egyébként pedig nagyon-nagyon sokat ügyesik. 

ennek jelei: 

• egyre többször vesszük észre reggel, ébredés előtt, hogy a feje felett párhuzamosan kinyújtott karokkal alszik
• gyorsult a földről felállás és a leguggolás tempója
• tökéletes derékszögben képes tartani a bal lábát is, immár nemcsak kérésre, hanem spontán is
• megszerette a törökülést
• bátrabb, önállóan leugrik 30-40cm-ről és már nem kell elkapni, "csak" megcsodálni :)
• elkezdett lépcsőn lefelé is váltott lábbal járni, ezt nyár elején már próbálgatta, de nyáron nem nagyon láttam ilyet
• alakul valami hasizom-féle, mert egyre szebben tud hanyatt fekvésből kapaszkodás nélkül önállóan felülni
• kezdenek spontán megjelenni a "sima" tornagyakorlatok, áll az előszobában és karkörzéseket végez vagy csak úgy kinyújtja a karjait minden felszólítás nélkül

Mindezek mellett jelenleg van két olyan dolog, amit egyenlőre nem nagyon tudunk megmagyarázni magunknak:

Az egyik az, hogy nagyon szeret oldalazva ugrálni, de bal lábon nem sarokra érkezik, tehát ezt az egyébként egyensúlyjavító és erősítő akrobatikus előadást nem nagyon szoktuk díjazni..... azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ilyenkor szokott ártatlan szemekkel ránézni az emberre, és megkérdezni, hogy "miért, nem vagyok ügyes??"

A másik pedig az állás, bevett szokása lett a fiatalúrnak, hogy balerínákat megszégyenítő pózban álljon meg, bal láb tökéletes (!) spiccben, jobb sarkon. Ránézek, Márta után szabadon megkérdezem hogy "ez mi??" mire Peti tökéletes állásba vágja magát, és elégedetten nyugtázza, hogy ismét sikerült "felbosszantania".

Érdekes volt az is, hogy a múlt heti mandulagyulladás kitörése előtti napokban rosszabb volt a mozgása, és az otthoni torna is szokatlanul nyafogósan ment, akkor nem értettük, utólag tiszta sor, hiszen lappangott benne a betegség. Veszélyes terep, még mindig nem szoktam meg, hogy sima gyerekvírus is lehet annak a hátterében, ha nem akar tornázni vagy esik-kel mint egy rongybaba ...néha komolyan figyelmeztetnem kell magam arra, hogy Peti is "csak" egy gyerek, pont, mint a többi nagyovis.

A betegség mozgásra kifejtett hatása egyébként a torka miatt felírt antibiotikumkúra első napjaiban eltűnt, a betegszabadság alatt örvendeztetett meg a tökéletes derékszögben tartott bal lábbal is, sokat sétáltunk, mozgott, el egyáltalán nem esik már, nem úgy, mint a belázasodás előtti napon.

Dióhéjban ennyit hát a jelenlegi állapotról, fontos ezt itt és most rögzíteni, mert reményeink szerint a következő időszak megint nagy változást hoz majd Peti és családunk életébe.

A következő hetek persze nálunk is a hosszúhétvége, az őszi szünet, a temetőlátogatás és az ehhez kapcsolatos utazás jegyében telnek majd, de november elején ismét útra kelünk, Peti és én, hogy két hetet a Borsóházban töltsünk, erősödni, úgyesedni, okosodni... és hála annak a sok jó embernek, akik önzetlenül segítik minden Peti érdekében tett lépésünket, abban a reményben fogunk majd onnan hazatérni, hogy Petivel ezentúl nem kell majd rendszeresen elköltözni itthonról, hogy Annának nem kell majd anya nélkül helyt állnia az iskolában, hogy Apának nem kell majd mindent egyedül csinálnia itthon, ameddig mi ketten Budapesten vagyunk....

Mert ami jó, és segít, azt végig kell csinálni.

Ha 100hbot kezelés kell ahhoz, hogy a gyerek izmai lazák legyenek, akkor 100szor kell Pestre menni. Ha az, amit a Borsóházban csinálnak a gyerekkel az, aminek gyógytorna címén minden nap történnie kellene, hát akkor meg azt kell csinálni. Minden nap.     

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.