Azzal kell kezdenem, hogy nagyon örülök ennek az évnek. Tavaly ilyenkor azt tervezgettem, hogy Peti iskolába megy annak ellenére is, hogy csak most októberben tölti majd be a hatodik életévét. Nyomós érveim voltak: a remek tanítónéni-páros, akik a mostani elsősöket viszik, a -bocsánat az elfogultságért- nagyon okos gyerek, aki annyi sok mindenben megelőzi a kortársait, és, legyünk őszinték, a novemberi születésű, tehát szintén évvesztes Anna rossz tapasztalatai a 'második nagycsoportban" amit a gyerek megfelelő kihívások hiányában szinte végigunatkozott.

Aztán jöttek az észérvek. Közeli és távolabbi Ismerősök, barátok, félszavak. Apa hamarabb értett belőle, mint én, nekem még ott volt a kifogás, az anyagi kérdések a magánovi miatt, melyet ugye hosszú huzavona árán a helyi önkormányzat finanszíroz, megfelelő helyi ellás hiányában, de tekintettel arra, hogy a gyerek effektív a jelen tanévben még nem tanköteles, ez is megoldódott.  Amikor március magasságában a gyerek még vígan durmolt két-két és fél órát ebéd után, és teljes átéléssel "vííííjűűűűűű"-zött úgy 40 percig a szőnyegen a rendőrlegók esedékes bevetésén, na akkor nálam is egyre fogyott annak súlya, hogy az egyébként u5 éves gyerek a 7 éves intelligenciaszintet középmezőnyben teljesítette a szakértői vizsgálatán.

Egy szó mint száz, nyertünk még egy évet. Megpróbálunk a lehető legjobban élni is vele. A dolgok jelenlegi állása szerint egész bíztatóan indulunk: az oviban Peti lelkes nagyovis, három órában jár iskolaelőkészítő fejlesztésre, másik három órában egyéni konduktív fejlesztése van, heti egyszer van angol, és itthonra csak a heti két délutáni úszás marad, és még azt is sikerült Anna zeneiskolájának idejére szervezni, tehát hosszú évek óta először úgy néz ki, hogy normális időben itthon vannak a gyerekek.

A hét elején Peti mindezt lefordította gyereknyelvre is, a konduktív órák a piros (pöttyös) lasztik, a fejlesztések a házikós órák, az angol a kisautó, az úszás pedig a hullámtenger. Annyira aranyos volt, amikor csinálta, csak ültem vele az asztalnál, és néztem a gyereket: olyan büszke volt magára, hogy neki is van igazi órarendje, beosztása, dolga, pont, mint Annának.

Terveink szerint, idén már nem alszik ott az oviban, hiszen amióta felső tagozatos lett, azóta végre Anna sem napközis. Kedden és szerdán lesz hosszú-napos, ilyenkor 2 körül megyünk érte, a többi napon 1-kor. Jó eséllyel délutánonként otthon leszek velük, tanulunk-főzünk-játszunk-kreatívoskodunk és tornázunk is.

Havi egy alkalommal továbbra is elviszem Edithez Pestre, egy kontroll-dévényes átgyúrásra, illetve azt tervezzük, hogy megszerzünk itthonra egy Thera-Suit ruhát is, erről bővebben majd akkor, ha tényleg sikerül.

Összegezve, heti 8 óra speciális fejlesztése van, a tapasztalatok alapján reálisan átlag heti 5 otthon elvégzett erősítő tornával lehet számolni, és minden napra jut valamilyen speciális játék is, ami szintén fejleszti valamelyik részterületet.

Úgy látom, hogy csak a mozgás területén kell kívülről jövő impulzusokkal "kikényszeríteni" az előrejutást, a többit "elintézik a gyerekek maguk is" - tegnap például Peti felragasztatatta az egyik füzetéhez mellékelt hatalmas méretű ABC-plakátot az íróasztala fölé, és onnan másolgatott, ameddig Anna a háziját írta.