Testnevelésből felmentést kap az értékelés alól, 23-an lesznek az osztályban, nem "csak" az iskola nagyon jó, hanem a tanító nénik is, és sok szeretettel várják Petit - nagyjából ennyi volt biztos, amikor szeptember elsején kezdetét vette az iskola.
Eltelt egy hónap, pénteken megünnepeltük a hetedik születésnapot, itt az ideje egy pillanatképnek.
Nyár az iskola előtt
Címkék: tudatosság módszerek mozgásfejlődés önállóság talpmasszázs cerebral paresis hiperbár kezelés
2015.07.14. 15:40
Reggelente még mindig az első ébredővel felkel, jön a konyhába, pedig már a kakaót is a egyre inkább a gyümölcslé váltja fel.... de mostanában szinte minden napra jut egy komoly, nagyfiús talány, melyet előző éjszaka oldott meg, egy elképzelés, egy ötlet: hogyan is kell valami újat hajtogatni a rubik-kígyóból, merre is "vezesse" az áramot, hogy nekem könnyebb dolgom legyen mondjuk vasaláskor, hogyan is lehetne toronyházas garázst építeni a névnapra kapott mentőbotnak....
Talán 2010 szeptembere volt, amikor bedobtak egy szórólapot: Gekko játszóház indul Veszprémben. Telefon, időpont, kipróbáljuk. A megbeszélt nap előtti éjjel kitört itthon egy vírus - nagyon nem szeretek időpontot lemondani, de nem volt más lehetőség. A vonal végén valami máig elkísérő nyugalom, kedvesség: köszönik, hogy szóltam, egyeztessünk másik napot, várnak.
Gyakorlatias voltam, az akkoriban rendszeres nevtanos konduktív órák egyike utánra tettük át, Istenem, akkor még mennyit számított, hogy valamiért "be kell menni Veszprémbe"....
Beléptünk, a recepciós pult mögött ismerős arc Füredről, "jé, Márti, Te csinálod? jajj, de jó!" mert hiszen a játszóház vezetője Sebestyén Márti volt, gyermekkorom nyarainak szomszéd lánya.
"Bemehetek vele? Most jöttünk egy konduktív foglalkozásról, lehet hogy fáradt lesz, nem baj? Nem csoportos, egyéni fejlesztést szeretnék, van ilyenetek? " ... záporoztak a kérdések, a gyerek meg már be is vonult Anitához, mert a hely szép volt és színes, a "néni" kedves és barátságos, és anya is jött utána.
Nagyjából 45 perc után (ami elvileg képességfelmérés volt, gyakorlatilag játék) Peti mosolyogva, én teljes döbbenettel jöttem ki. Kis túlzással persze, de szinte teljesen ugyanaz történt akkor odabent, mint az azt megelőző órában a Nevtanban, és mégis: minden teljesen más volt. Nem tudom szebben megfogalmazni, és semmi esetre sem szeretnék megsérteni senkit, úgyhogy maradjunk annyiban, hogy ég és föld volt a külömbség.
Maradunk, döntöttem el, kerül amibe kerül. Eleinte heti 2 egyéni fejlesztésre jártunk, az órák a nevtanbam megszokottak szerint 3-4 részből álltak, nagymozgás, finommotorika, egyéb, talán csak a tényleg pető-spcifikus priccses feladatsor hiányzott.
Csak, hogy érzékeltethessem, milyen boldog voltam: egyik alkalommal még Édesanyámat is becipeltem magunkkal egy foglalkozásra, "nézd, itt így bánnak Petivel" ...mert azt akartam, hogy lássa, ilyen is van.
Közeledett, majd eljött Peti 3. születésnapja, bekerült az "SNI"-s rendszerbe, 2011. márciusától egészen 2012. áprilisáig levelezgettünk a helyi hivatalokkal, hogy hová és miként is járhat Peti óvodába, és időközben Márti és csapata is egyre sejtelmesebben mosolygott a szinte minden foglalkozás előtt/alatt/ után felhangzó sóhajomra "csináljatok már egy óvodát!"
Sikerült. A játszóházból Családi Napközi, majd Magánóvoda lett, az önkormányzat Támogatási szerződést írt alá, és hosszabbított meg időről időre, megjártunk minden bürokratikus hegyet és völgyet. Ugyanaz a három éves gyerek, aki az egyik helyen egy szeretett, elfogadott, megbecsült valaki volt, "A" Peti, a bürokrácia szemében a balhés szülők problémás gyerekét jelentette, egy "ügyet", amit meg kell oldani, mert egyébként a Kormányhivataltól a Hatóságokig mindenkit rájuk uszít az elvetemült anya.
Itt és most nem számít már, hogy milyen nehéz volt. Álljon itt a köszönet szava, Mártinak, aki mindenben partner volt, aki megfelelt az összes hivatali elvárásnak és előírásnak, akinek legalább annyi munkája van abban, hogy Peti az első "törzstag" lehetett az oviban, mint nekem magamnak. Tette ezt mindazért, mert ő is azt akarta, hogy Peti ott legyen, olyan természetességel, mint ahogyan azt az első, lemondani kényszerült időpontot arrébb tettük.
Rohantak a hónapok: zenei fejlesztés, játékos angoltanulás, egyéni és csoportos mozgásfejlesztés, és persze az elmaradhatatlan kiscsoportos fejlesztések adtak keretet a játéknak és a mindennapoknak. Anita néni fejlesztéseit Bogi vette át, és az első óvónénink, Marika néni lett.
A kezdetekben néhány aprósággal működő családi napközi első reggeli megérkezője általában Peti volt, hiszen az iskolás Anna miatt időben kellett érkeznünk, máig őrzöm azoknak a napoknak emlékét, amikor Marika néni és Peti együtt álltak neki az aznapra tervezett foglalkozás előkészítésének.
A következő évben igazi óvóbácsi vált életünk részéve Balázs bácsi személyében, akinek hála Peti cipót sütött és szőlőt préselt, aki bevonta a férfias munkákba, rajzolt és énekelt, és minden gyerekben tisztelte és szerette az embert.
A harmadik évben már igazi sokadalom járt az oviba, ez a nagy barátságok, a híres négyes éve volt. Ebből az időből mindenféle kerítés alatt kiásott menekülőárkok, udvari építkezések és nagyfiús csibészségek jutnak eszembe, és az a fontos tény, hogy igen, Peti barátkozik, hogy nem "csak" szeretik és elfogadják, hanem maguk közül valónak és igazi társnak tekintik a kortársai .... nagyon remélem, hogy ez így is marad.
Az idei, utólsó évről már írtam korábban, most csak annyit, hogy igazam lett, ez az év tényleg olyan volt, "mint a mesében" (http://meddigamienk.blog.hu/2015/01/07/mint_a_meseben_843) ..... a két csoporttal működő oviban tegnap a ballagásra 10 szál virágot vettünk Petivel, mert ennyien gondoskodnak róla, róluk nap mint nap.
Az utolsó, idei tanévre az ovi "'saját" konduktorral is kibővült, remélem, hogy Zsuzsi néni még az alsós években is elkíséri majd Petit.
Anna még a 2012-2013-as tanévben sikeresen iskolát váltott, hogy legalább egy városba hordjuk őket, így idén negyedik éve már, hogy minden reggel 7.25 körül kikanyarodik a fehér meriva az udvarról, hogy naponta 4szer megjárja a Balatonfüred - Veszprém távot.
Örökre hálás leszek, hogy így telhettek el az ovis évek. Fontos volt, nagyon, hogy amikor 15 hónaposan szembesültünk azzal, hogy Petivel komoly gond van, amit még lehet, megelőzzünk. Heti 3 fejlesztőpedagógus által tartott kiscsoportos foglalkozás, Bogi néni értő-féltő-szeretettel teljes munkája a biztosíték arra, hogy idén szeptemberben ugyanolyan, sőt azt is meg merem kockáztatni, hogy jobb esélyekkel indul, mint a többi kis elsős.
Tegnap elballagtunk, és Peti minden kimondott és ki nem mondott álmomat teljesíte tte: önálló, okos, ügyes nagyfiú, komoly barátai vannak, és -igen, most először, a bal lábán nem a orra kopik a szandijának, hanem a sarka és talpa.
Ez most nem Peti, de nagyon fontos eseménye a családnak, ezért itt is beszámolok róla: Anna a csoportjával világbajnoki arany- és bronzérmet nyert kortárs modern és lírai tánc kategóriákban! (Porec, 2015.04.20-24)
https://www.facebook.com/szepessy.barbara/posts/10202775425625931?pnref=story
Csípőröntgen és famászás
Címkék: mozgásfejlődés önállóság céltudatosság csípőröntgen
2015.04.23. 14:19
Eseménydús nap volt a tegnapi, nézzük sorban. Reggel Apa és Peti megcsináltatták a megyei kórházban a régóta esedékes összehasonlító csípőröntgent, persze ez is emlékezetes marad: a 6-os ajtóhoz kaptak sorszámot, kiszól a néni, hogy jöjjön, meglátja a gyereket, paff és döbbenet, "a gyerek lesz?" - á, gondolja Apa, nekem lesz és hozom a gyereket is, de nem szólnak, csak jelzik hogy "igen" a gyereknek. Gyors visszakozás, nem ide, menjenek az 5-ös ajtóhoz, a gyereket mi nem vállaljuk....
Nagy munkában vagyunk, lassan hatodik hete zajlik a lakásunk átalakítása. Előnyeit, hátrányait egy ilyen vállalkozásnak most nem sorolnám, itt csak annyit, hogy minden próbálkozás mellett is kevesebb idő jut tornára, gyerekkel való értelmes foglalkozásra, mert mindig akad egy váratlanul felmerülő, azonnali megoldást elváró probléma, egy kazán, egy fal, egy járólap, ami senkire és semmire nincs tekintettel, és a gyereknél is türelmetlenebb.... Igy alakult ki az, hogy Anna és Peti gyakran együt tornáznak vacsi után.
Van ilyenkor minden a gyerekszobában: igazi tornapálya, ami minden alkalommal Anna meglepetése, tele vicces és komoly feladatokkal, guggolás és forgás, gyertya-állás és golyalábbal bólyakerülés, nyújtás és erősítés. Szigorúan felnőttmentes alkalmak ezek, amikor a két lurkó teljes tornaszerkóban, önállóan játszik. Kicsit iskola ez már, mert Anna minden feladatra jegyet ad, mert azokat a külön erre a célra fenntartott füzetben írják, és mert a sok jó jegyért smiley-s matrica jár... kicsit torna is, mert a gyerekek vérprofik a témában ... és azért egy kicsit tényleg játék is, remélem.
Beiskolázás
Címkék: Iskola Integráció Szakértői Bizottság Mozgásvizsgáló Beiskolázás
2015.04.02. 16:50
Márciusban ismét a Szakértői Bizottságnál jártunk, ezúttal az iskolakezdés okán. Ismerős hely, már Peti is pontosan tudja, mi vár rá. Mostanra már mi is beletanultunk, hogy mi hogyan működik: az ovival közösen hónapokkal ezelőtt beadtuk a vizsgálati jelentkező lapot, számítottunk a többféle vizsgálatra és vittük a gyerek összes leletét-vizsgálati leírását és terápiás történetét is, mert tény, hogy leginkább ugyan csak a dokumentálás okán, de eddig mindig őket érdekelte a legjobban, hogy két vizsgálat között mi is történt a gyerekkel.
Még az ovi előtt voltunk itt először, akkor került be Peti a rendszerbe, persze nem az illetékesek, hanem egy gyógypedagógus barátnő javaslatára, és nem titkoltan azzal a céllal, hogy az addig kizárólag magánúton történő fejlesztések finanszírozásába más is besegítsen.
Amikor nyáron hazaértünk a gesztenyefesztiválról, akkor arra voltam nagyon büszke, hogy Peti önállóan végigsétálta a hosszú utat a parkolótól Velemig és vissza... ma reggel meg arra, hogy milyen jól sikerült a róla készült pillanatkép az Mtva-sátorban. Persze Anna is modellt állt, a kép itt található:
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10202333078887539&l=0e68c0469b
Kék szalag :)
Címkék: gyógytorna fejlesztés tudatosság dsgm önállóság izomerősítés Thera-suit konduktív fejlesztés
2015.02.13. 15:48
Csütörtök esténként Anna úszni jár, ezért ez az egyik suit-os napunk, csak hogy Peti se maradjon ki a jóból. Tegnap is ez volt a program, a gyors vacsi után Apa lekísérte Annát az edzésre, én pakoltam - rakodtam, Peti pedig eltűnt.
Megyek, keresem, fura mód csukva van a szoba ajtaja ... NEEEM jöhetsz be!!!! hallani, mikor lenyomom a kilincset. Mivel az eltűnést megelőzte bizonyos sporteszközök - mint labda, súlyok, szalag, szivacs és társai- "észrevétlen" berámolása a szobába, sejtem, hogy mire is készül.
a gépezet üzemeltetése, avagy tudatos járás felsőfokon
Címkék: séta tudatosság mozgásfejlődés cp erősítés
2015.02.02. 14:01
Megint vasárnap, megint séta, megint sokat és megint messzire.... Most nagyon sáros volt a Kiserdő, azért megpróbáltuk, de még a gyerekek sem igazán akartak sokadszorra felmászni a játékokra....hiába sütött a nap, mégis tocsogtunk a sárban, ezért nem is kellett nógatni őket, hogy inkább sétáljunk. Persze teljesen most sem maradhatott ki a nagyos akadálypálya az erdő közepén, de egy kör után inkább továbbindultunk.
Nagyjából fél óra séta után betértünk a Bergmann cukrászdába egy jól megérdemelt sajtos pogácsa - forró tea kombinációra, majd hazafelé indultunk. Apa és Anna előre siettek pakolni, én szépen, lassan bandukoltam hazafelé az erdőn át az egyre fáradtabb Petivel. Valahol az erdő közepén megbújó játszótér környékén egyszer csak elkeseredett. Nézek rá, kérdezem: fáj valami, kicsim?