Napra pontosan egy hét volt.

Természetesen a világ számukra legjobb helyén, a nagyszülők értő, féltő, de legfőképp szerető gondoskodására bízva hagytuk itthon őket. Elmentünk, mert kellett, persze nem nyaralni, de erről majd máskor, máshol. Nem szöktünk meg titokban, hiszen okos, értelmes gyerekek, négy és fél évesen Peti is pontosan tudta, hogy elmegyünk és azt is, mikor jövünk majd vissza.

Szeretek úgy gyereknek integetve nekivágni az elkerülhetlennek, hogy a szívet melengető "Anya, hiányozni fogsz!" mellett azért azt is megkérdezik, csak úgy, pakolás közben, fülig érő szájjal, a biztonság kedvéért, hogy biztos-e hogy csak ennyiszer lehet a Nagyiéknál aludni ...  

Meglepetésszerűen, a megbeszéltnél egy fél nappal korábban érkeztünk. Reggel fél hét volt amikor kinyitottam a kertkaput a Nagyiéknál. Peti szabadidőruciban a reggeli hagyományos csigavadászaton vett részt a Nagyapjával, túl volt már a kakaón, szerintem a reggelin is talán.

Meglátott. Megállt. Döbbenten nézett.

Majd elindult, és kiabálni kezdett...  de nem  felénk, nem nekünk. Rohant be a házba: Annaaaa!!!! Megjöttek!!!! Megjöttek!!!!!

A nagy persze rögtön bújt, ugrott, ölelt, a kicsi meg percek múlva követte. Jó volt látni, jó volt átélni.

Megnőtt, nagyon, szinte teljesen megváltozott, és nagyon ügyesen megállta a helyét. Már nem egy kisgyerek, valahogy olyan nagyfiú lett ez alatt a hét alatt. Persze nem volt velük gond, nem kellett babusgatni, cipelgetni Petit sem. Összezárt Annával, igazi csapat lettek, akiknek dolguk, feladatuk volt, akik mindent megoldottak ketten, és annyira, de annyira összecsiszolódtak, hogy amikor minket meglátott, nem azt kiáltotta, Nagyiiii!!!, hanem azt, Annaaaa!!!!.

Napokig nem mertem leírni, mert nem hittem el.... de tényleg úgy van, hogy megjelentek Petinél az "egészséges" mozdulatok. Amikor pici volt, senki meg nem mondta, hogy ennek a gyereknek bármi baja lenne. 3, 3 és fél éves kora körül, bokasínnel, folyamatos bizonytalan mozgással, ordított a gyerekről, hogy valami nem stimmel. El-elkapok egy-egy pillanatot, és egyre gyakrabban, amikor a mozdulat a helyén van. Nem az, amit csinál, hanem az, ahogyan azt teszi. Még nem merem állításként megfogalmazni, és igen, még most is legtöbbször rá kell szólni, hogy "szépen, Peti!",  de valami alakul. Lehet, sőt biztos, hogy ehhez az kellett, hogy kikerüljön talán túlféltő közelemből egy kis időre? 

Nagyfiú lett. Még tigrises szandált meg bobos újságot kér, de ha valami sikerül, nagy vagányan annyit mond, "yes!". Az oviban állandóan dolga van, betonoznak, fúrnak, szerelnek a haverral, Boldizsárral. A hat éves iskolaérettségi tesztet a szakértőinél hibátlanul csinálta meg, olyan flegmán, hogy a bácsi percek alatt felvette Peti ritmusát, mondta a feladatot, gyerek mély megvetéssel (merthogy tőle ilyen könnyűeket ne kérdezzenek) kapásből válaszolt, rajzolt, alkotott...szerintem nem csak azért, mert bezzeg az én gyerekem olyan jól nevelt, hogy szépen válaszol, hanem elsősorban azért, mert életében először igazi iskolapadba ülhetett.

Tegnap este megint volt időnk tornázni. Megint megmutatta, hogy minden egyes lépésnél le tudja tenni a sarkát, a bal lába is képes gördíteni, ha és amikor akar. Még mindig a páros lábbal való ugrálás a kedvence, de most már képes arra, hogy két ugrás közütt lelassítson, és letegye a súlyát a sarkaira.

Kell néha egy kis távolság. Mondom ezt én, aki foggal-körömmel ragaszkodom minden egyes gyerekezős pillanathoz, mondom ezt én, aki nem tudnám jól érezni magam egy gyerekmentes övezetben/hétvégén/buliban... de kell, és rengeteget ad. A szülőnek, aki egy másik, ügyesebb, okosabb, bátrabb gyereket kap vissza, a gyereknek, aki önálló, büszke és "nagy" gyerekké válhat, aki bebizonyíthatja, mennyi mndent is tud ő már... és kell a Nagyszülőknek is, akiknek innen is egy hatalmas köszönet jár.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.