Szinte napra pontosan egy hónapja jöttünk haza a budapesti HBOT-kezelésekről. Lassan visszarendeződik az élet a mindennapi kerékvágásba, munka, óvoda, iskola. Újra beindultak a rendszeres fejlesztő-foglalkozások, és hála a március 15-i teljes káosznak, volt végre egy otthon ülős, "semmittevős" hétvégénk is. 

Peti jelenleg heti két alkalommal úszik, hetente egyszer dévényezik, hetente egyszer részt vesz egy tömbösített, 90 perces konduktív foglalkozáson, és ezek mellett, heti két alkalommal kap speciális fejlesztést az oviban is. Ez összességében 7 tanórányi elfoglaltságot jelent.

Mivel ezekből csak három került a délutáni, azaz az ovi és iskola utáni idősávba, kedd és csütörtök esténként még otthoni játékra is jut idejük a gyerekeknek, ami az esetek nagy részében szintén felér egy - egy fejlesztő foglalkozással. Anna ugyanis tökéletesen érzett rá Peti nagyokat imitáló hajlandóságára, és általában iskolásat játszanak, ahol minden úgy van, mint a valóságban: van be- és kicsengetés, amikor Peti teljes lelkesedéssel püfölheti az ajtófélfát egy csörgő-zörgő játékkal, van matek, német, magyar és rajz óra, van tájékoztató füzet, tele csillagos ötösökkel, és ami a legfontosabb, legalábbis a mozgásfejlődés szempontjából, van testnevelés óra is.

Töretlen fejlődést látunk, már a közvetlenül a HBOT kezelések után forgatott videóhoz képest is. 

• Már képes arra, hogy Anna segítő keze nélkül is állva, önállóan fel- és lemenjen a szivacspályán.

• Nagyjából 20-30 másodpercig képes arra, hogy akár a bal, akár a jobb lábán kapaszkodás nélkül egylábon megálljon.

• Megtanult biciklizni, persze pótkerekekkel, de azok még egy darabig maradnak is, hogy biztonságban érezze magát.

• Bátran lemerül a víz alá, keresztbe végigtempózza a medencét.

• Ellentétben az eddig megszokottal, önmagától "szépen" ül le a szőnyegre a játékokhoz, már nem ül be a térdei közé, hanem törökülésben vagy z-ülésben játszik. Teszi mindezt immár felszólítás nélkül, jót derülve rajtam, aki a megszokás okán főzés/vasalás/takarítás közben átlag hárompercenként kukkantok be a gyerekszobába azzal a kérdéssel, hogy "Peti, szépen ülsz??".

• Páros lábbal ugrál, sokat és szívesen. Először is, mert mint minden gyerek, most már Peti is szeret ugrálni, másrészt mert van Annával egy egyforma, egyberészes pizsamájuk, ami kengurukká változtatja őket.

• Szeret sétálni, és séta közben megszökni, pont mint a négyévesek. Egy hete vasárnap önállóan kijött a templomból és hazasétált. Tegnap legalább fél órát sétáltunk, és nem azért mentünk haza, mert Peti elfáradt, hanem azért, mert nagyon hideg lett.

• A lépcsőházban önállóan közlekedik, és jelenleg éppen azért lobbyzik, hogy ő is kulcsot kaphasson a lakáshoz, mint Anna.

• Öltözködésben, önellátásban teljesen önálló. Sőt... általában ő az első, aki készen van.

Teljesen tudatában van annak, hogy immár van választási lehetősége: érdekes látni, hogy mikor mi alapján dönt egy négy éves gyerek. Ha siet, nem figyel a mozgására. Ha örömet akar okozni, ha azt akarja, hogy megdícsérjük, akkor szépen jár. Működik tehát a külső motiváció... de a lényeg, hogy annak is látjuk egyenlőre ellesett, apró jeleit, hogy kezd megszületni Petiben egy belső motiváció is, amikor önmagáért, és nem a mi kedvünkért gördíti a talpát vagy teszi le a sarkát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.